Független zsidó tudományos folyóirat

EGYEBEK

Kommunista hatalomátvétel és zsidóság

Pódiumbeszélgetés a Magyar Zsidó Történeti Intézetben

Immár harmadik pódiumbeszélgetését rendezte az újabban zsidó kötődésű Milton Friedman (azelőtt Zsigmond király) Egyetem kebelében működő Magyar Zsidó Történeti Intézet - Zsidóság a kommunista hatalomátvétel árnyékában címmel – 2019. március 27-én.

Mindannyiszor nívós tudományos eszmecsere, termékeny vita bontakozott ki. A hazai zsidóság újkori történetének érdekes csomópontjai felkeltették a tudományos érdeklődést, hivatásos történészek és a témáról többet tudni akarók jöttek el és gazdagodtak ismeretekkel.

Így volt ez most is, március 27-én amikor a La Vida Duna Rendezvényház adott kellemes környezetet a zsidó múlt iránt érdeklődők találkozójának. Míg előző alkalommal az 1919-es tanácsköztársaság zsidó vonatkozásait tárgyalták meg most a majd három évtizeddel későbbi hasonló esemény, a második proletárdiktatúra zsidóságra gyakorolt hatása szerepelt a címben.

A pódiumon helyet foglalt: Kovács András a CEU professzora, Novák Attila a Közszolgálati Egyetem tanára, Zima András az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem adjunktusa történészek és Zinner Tibor jogtörténész. Moderátorként Novák Attila kérdezgette őket sorban illetve ő adta meg a szót a szépszámú hozzászólónak.

Milyen volt a maradék magyar zsidóság helyzete ezekben az években, milyen várakozások kötötték nagyrészüket a baloldali pártokhoz és milyen csalódás érte ezeket? Az előadók érzékeltették a pusztulás nagyságát, a társadalmi és lélektani következményeket. A megmaradt zsidók nem tudták folytatni régi életüket, sokan csatlakoztak az új életet hirdetőkhöz. Nem feltétlenül fogadták őket szívesen, Zinner Tibor idézte Rákosi Dimitrovhoz intézett 1945.február 19-i levelét, amelyben panaszkodik a „korrupt és karrierista zsidók rendőrségbe való özönlése” miatt és óvakodik a párt ”elzsidósodásától. Nem vette tekintetbe, hogy ennek oka egyszerűen a túlélés biztosítása volt. A párt táborának növelésére való mindenáron való törekvés vezetett a „kisnyilasok” befogadására és az 1946-os pogromok – a részt vevők osztályhelyzetére való tekintettel lényegében eltusolására.

Rossz vért szült a zsidók magas aránya a háborús bűnösök felett ítélkező népbíróságokon (80-85%), amelyet Bibó is kifogásolt híres, ma is értékelt tanulmányában. A kommunista hatalom elvi alapjaiban ellenséges volt a cionista mozgalommal szemben, pedig a felszabadulás után a cionista szervezetek nagyon lojálisak voltak az új hatalommal és a Szovjetunióval szemben. Ez tükröződött Zima András által hivatkozott sajtójukban is.

Később azonban a párt Izrael megalakulása után okafogyottnak nyilvánította a cionista tevékenységet feloszlatta az előző években nagy számban virágzó szervezeteiket. Nemsokára perek indultak vezetőik ellen, volt tagjaikat a belügyminisztérium megfigyelte.

Ebben sok sorstársuk volt: még 1953. szeptemberében is egymillió ember érdemelte ki az elvtársak fokozott figyelmét! Korabeli iratokban egyébként a cionista szervezetek, mint „fasiszta egyesület” szerepeltek.

Szóba került a JOINT megítélése is. Eleinte úgy látták, hogy pénzküldeményeik hasznos az országnak – a pártok is kaptak belőle – de hatalomra jutván ellene fordultak, Jakobson ügyvivőt le is tartóztatták.

Amikor megindultak a kitelepítések a volt zsidó nagypolgárságot erősebben sújtották. Ez sokaknak feltűnt, az izraeli követség tiltakozott is, de az Új Élet 1951 nyarán megvédte a terrorintézkedést.

Kritika illette a hitközségi vezetés mindenbe való beleegyezését, de győzött az a megállapítás, hogy nem tehettek mást.

Egyetértettek az előadók a forráskritika fontosságában.

Sok hozzászólás hangzott el, többen kérdéseket intéztek az előadókhoz. Szántó Edit és Róbert Péter, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanárai rövid kiegészítést fűztek az elhangzottakhoz.

 

Érdekes, tanulságos tanácskozás volt, kedvet csinált az április 17-i következő alkalomra!

Róbert Péter