Független zsidó tudományos folyóirat

EGYEBEK

Róbert Péter:

Propaganda a II. világháborúban

A Magyar Tudományos Akadémia második világháborúval foglalkozó albizottságának konferenciája.

2018. november 16-án érdekes tudományos tanácskozásra került sor az akadémia kistermében. A második világégésben a fegyverek mellett nagy szerepe volt a meggyőzésnek, a kép és hang felhasználásának. Az elhangzott előadások gyakran érintettek zsidó vonatkozásokat.

Ezekből válogattunk!

 

Virányi Péter nyitásként "A propaganda természete" címen felhívta a figyelmet, hogy a propaganda a Bibliáig vezethető vissza. Isten tiltó parancsa hamis beszámolók terjesztésére vonatkozóan, a későbbi kommentátorokat arra buzdította, hogy óvjanak a "hazug hírek terjesztőitől". A tiltás nem pusztán rémhírek terjesztésére, hanem azok befogadására is vonatkozott. Több mint, egy évezreddel az után, hogy Mózes figyelmeztetett a "hazug hírek terjesztőire, a Katolikus Egyház a propaganda fogalmát és gyakorlatát felruházta annak modern értelmével, nevezetesen a globális terjesztés eszméjével.

 

Kovács Cs. Tamás: "Antiszemita propaganda a II. világháborúban Magyarországon" című előadása a Harc című folyóirat feltárásával mutatta meg a zsidóellenes kampány szellemi alátámasztását. Bosnyák Zoltán főszerkesztésével 1944 májusa és decembere között, heti rendszerességgel jelent meg a magát tudományosnak álcázó Harc című periodika.
Már a lap címe sokat sejtető, hiszen nyíltan harcot hirdet (harcba hív) a zsidóság ellen, egyértelműen kijelöli témáját. A Zsidókérdés kutató Magyar Intézet hivatalos lapja volt, amely azért is különleges, mert csak és kizárólag a zsidókérdéssel foglalkozik: a "tudományos" antiszemitizmustól a zsidó vallás "tanulmányozásán" át a korábbi élclapok felhasználásával, Bosnyák főszerkesztésével.
A lapot cikkről-cikkre, rovatról-rovatra, azok szerzőivel együtt elemezte és az egyes szerzőket röviden bemutatta. Utóbbiakkal kapcsolatosan kiemelendő, hogy a magyar szélsőjobboldal színe-java megjelenik egyik másik cikk szerzőjeként vagy akár önálló rovatvezetőként (Bosnyák mellett, Endre László, dr. Bárdossy Gyula, Hubay Kálmán, Fiala Ferenc, Málnási Ödön, Csia Sándor, stb.).
Vizsgálata egyik kiemelt céljaként egy ún. toposz-katalógus elkészítését tűzte ki, kíváncsi lévén mik voltak azon kifejezések, amelyek visszatérően szerepeltek a zsidóságra használatosan. A kutatás eredményeként kirajzolódik, hogy a lap célja az idegenérzet növelése, a korábbi korszakokból átvett zsidóellenes képek átformálása és megújítása az adott kornak megfelelően, a honi társadalom egészére való hatásgyakorlás, negatív érzet erősítése, ill. elültetése a zsidósággal kapcsolatban.
Összességében elmondható, hogy a Harc kiváló példája, ha nem a legjobb, annak, hogy miképp működött, mik voltak a céljai a tudatos zsidóellenes propagandának Magyarországon. A különböző igényű cikkeivel, hirdetéseivel a társadalom valamennyi rétegét meg szerette volna szólítani és "végső harcba hívni" a zsidóság ellen.

 

Pap Eliza:"Írott sajtó, mint véleményformáló erő - Az újpesti zsidók elleni propaganda megnyilvánulásai a helyi sajtó tükrében". A második világháború alatt Újpest még nem tartozott a fővároshoz; Budafokkal, Csepellel, Kispesttel, Pestszenterzsébettel, Pestszentlőrinccel és Rákospalotával együtt Budapest peremkerületét alkotta. Az egyesülés, azaz a "Nagy-Budapest? kérdése a háború alatt többször is felvetődött az érintett közigazgatási fórumokban.
A korabeli feljegyzések szerint a települést 1835-ben egy kicsiny zsidó közösség iparos és kereskedő gárdája hozta létre Káposztásmegyeren, melyből az idők folyamán fejlődött ki a nagy gyárváros, Újpest.
A zsidók kezdettől fogva mind a gazdasági, mind a kulturális életben aktív szerepet töltöttek be, több nagyvállalat, gyár, egyesület, szeretetotthon, árvaház és alapítvány fenntartása, működése kötődött tevékenységükhöz. 1910-re a "zsidó gyarmat" Budapest, Pozsony és Temesvár után a Magyar Szent Korona országainak negyedik legnagyobb ipari központja lett. 1929-ben nyerte el a megyei városi rangot. A helyi izraelita közösség számára 1938. május 29-én, az első zsidótörvény életbe lépésével véget ért a viszonylagos nyugalom.
Az antiszemita hangulat fokozatos erősödése a mintegy tizennégyezer újpesti zsidót sem kerülte el. A velük szemben éreztetett, tettekben is megnyilvánuló kirekesztő magatartás a gazdasági és társadalmi élet minden területén érvényesült. Előadásának célja az volt, hogy a fennmaradt újpesti sajtóanyagok (Fórum, Független Újság, Igaz Szó, Újpest) egy részére támaszkodva, az egymást követő zsidótörvények és jogfosztó rendeletek helyi megvalósulásán keresztül érzékeltesse az újpesti zsidó közösséggel szembeni propagandisztikus légkör felerősödését.
Mindehhez a Budapest Főváros Levéltárában őrzött Újpest megyei város általános közigazgatási iratai is forrásként  szolgáltak. A korabeli írott sajtón keresztül tárta hallgatóság elé azt a fajta ellenséges magatartást, amellyel a helyi társadalmat igyekeztek meggyőzni arról, hogy a zsidók a keresztény nép ellenségei és kizsákmányolói.
A Baross Szövetség, a Magyar Országos Véderő Egylet más helyi szervezetekkel karöltve aktív szerepet játszott az újpesti keresztény vállalkozó társadalom közgondolkodásának átformálásában. Ehhez segítő kezet nyújtottak a város vezetésében szerepet játszó hivatalnokok és a mindenkori polgármester, akik a zsidók virilis névjegyzékből és a képviselőtestületből való fokozatos kizárásával, egyesületeik felszámolásával, iparjogosítványaik felülvizsgálatával és elvételével, a piaci árusítástól való eltiltásukkal igyekeztek kedvezőbb helyzetbe hozni a helyi keresztény kereskedő és iparos társadalmat. Kiemelte Endre László negatív szerepét a helyi közigazgatás antiszemita befolyásolásában.

 

Glässer Norbert– Zima András: "A revíziós propaganda zsidó alakváltozásai, Revíziós sajtópropaganda az izraelita felekezeti és mozgalmi lapokban a II. világháború idején." A zsidó felekezeti intézmények a két világháború között támogatták a revíziót, ugyanakkor elhatárolódtak antiszemita jelenségként az irredentizmustól. A sajtótermékek és a közösségi kiadványok a revíziós szimbolikus politikát a vallási hagyományok és a korábbi intézményi stratégiák felől értelmezték újra. A neológ zsidóság a trianoni békediktátum feletti nemzeti fájdalommal azonosult.
A területi revízió kérdését ugyanakkor apologetikus célzattal a szegregációs törvényként értelmezett numerus clausus eltörlésével kapcsolta össze. A zsidó társadalmon belül korábban periférikus jelenségnek számító cionista mozgalom a két világháború között jelentősen növelte befolyás. A revízió szimbolikus politika toposzait a két etnikum sorsának és törekvéseinek párhuzamaként értelmezte át.
A zsidóság Szentföld iránti vágyódása egy kétezer éves revíziós törekvésként tűnt fel a mozgalmi sajtópropagandában. Az ortodoxia a judaizmus szövegmagyarázó hagyománya mentén adott vallási és közösségi tartalmat a revízió kérdésének. A tényleges revíziós törekvések szimbolikus megjelenítései a második világháború során a zsidótörvények árnyékában ugyanakkor erősen apologetikus értelmezést kaptak.
Az előadók azt vizsgálják, hogy a változó keretek között miként használták különböző zsidó közösségek a domináns társadalmi diskurzust saját problémáik artikulálására, a második világháborús revíziós propaganda miként vált metanyelvvé.

 

Joó András: Brit politikai hadviselés Magyarország és Románia irányában Az SOE és PWE (Political Warfare Executive) tevékenységének összefüggései, 1942-44.
A politikai hadviselés irányítására 1941 augusztusában létrehozott szervezet, a PWE (Political Warfare Executive), amely az ellenséges országok háborús moráljának és ellenállási hajlandóságának a megtörését volt hivatott elősegíteni, sokrétű tevékenységet folytatott más állami szervekkel karöltve. Erőfeszítéseinek részét képezte, hogy a kisebb német szövetséges államokat (az ún. szatellitákat) a tengelyhatalmak oldaláról leválassza.
Sajátos „öszvérszervezetről‖ volt szó, amely a BBC európai szekcióit, az Információs Minisztérium külföldi propagandával foglalkozó osztályait, valamint a Különleges Műveletek 1 (Special Operations 1) néven a teljes SOE (Special Operations Executive) részét képező részleget egyaránt magába tömörítő „konglomerátum" volt.
Végül a brit külügy (Foreign Office) rejtett osztályaként működött a Politikai Hírszerző Osztály (PID) keretein belül, 1942 után pedig a külügyminiszter irányítása alá került. Az előadás bemutatta, hogy a különleges műveletek miképpen kapcsolódtak a titkos diplomácia színtereihez, illetőleg milyen általános irányvonal érvényesült a Balkánra és Magyarországra vonatkozólag.
A szervezet működésének illusztrálására egy Magyarországra vonatkozó, a rádiós propagandát (BBC) érintő dosszié, illetőleg egy a Románia irányában folytatott tevékenységet taglaló memorandum tartalma áll, mintegy esettanulmányként.
Az előadás fókuszában tehát az említett kutatásokból is megismert problémák állnak elsődlegesen, nem csupán magyar vonatkozásban.

 

Meszerics Tamás: Amerikai titkos propaganda Magyarországon az angol–amerikai háborús propaganda kontextusában, 1943–1944. Előadása annyiban érintette az ún. "zsidó ügyet", hogy kiderült az angolszászokat nem érdekelte az európai zsidóság tragédiája. Amikor zsidó szervezetek beavatkozásra kérték őket csak azt mérlegelték, hogy "megrövidítené-e ez a háborút?" Rádióban Martin Himmler, magyar származású tiszt 8 perces műsorai szóltak a zsidókhoz. Készültek röplapok, amelyek ellenállásra szólították fel a deportálás előtt álló zsidókat, "Vigyél egy nácit magaddal!" címmel, de az akciót lemondták.

 

Fülöp Márton: Vicclapok a náci propaganda szolgálatában a II. világháború idején. Itt a karikatúrák voltak elsősorban zsidóellenesek, ellenszenvesen ábrázolva a későbbi áldozataikat.

 

Sok hozzászólás bizonyította, hogy mennyire érdekes és aktuális a konferencia témája.

 

Érdemes lenne egy újabbat összehívni külön e tárgyban!

Róbert Péter