Magén István : A bedeszkázott ház

Magén István több síkon alkot, festő és író egyszerre. Életútja is mutatja ezt a sokrétűséget, több országban, több világrészen próbált új életet kezdeni. Műveiben modern forma keveredik ősi, néha biblikus tartalommal.

Így van ez legújabb könyvében, a Napkút kiadó gondozásában megjelent A bedeszkázott ház című novellagyűjteményben is. Ő maga így vall legújabb alkotásáról: "Utótörténeteket írok. Ez egy olyan esztétikai praxis, mely nem enged megakadályozni abban, hogy kivonjam magam az alávetettség alól. Ahhoz, hogy szereplőimbe bepillanthassak és mások is bepillanthassanak, szembe kell fordulnom önmagammal."

A szerző a szabadság embere, az állásfoglalás szabadságát próbálja képviselni. Ez az állásfoglalás bizonyos dilemmák leírására különösképpen illik. Ezek a novellák szerkezetük szempontjából éppenséggel klasszikusak. A folytonos horizontváltások közben megjelenik az archaikus séma, az őstörténet, az abszurditás.

Szerzői szabadságát megosztja alakjaival is, nem tagadva meg tőlük bizonyos önállóságot. Figurái a lehetőségekhez képest autonómok. Be is vallja: "Szándékom az, hogy kivonjam őket a művészi alávetettség alól."

Kénytelen felismerni, hogy ez nem lehetséges, mert az alávetettség az elkötelezettség szinonimája. Hőse, Totya király, a történelem viharában válik problematikussá. Viszont ugyanakkor a dolgokat láthatóan, plasztikusan, letapogathatóan próbálja megfogalmazni. Írói hitvallása szerint ez az önazonosság esztétikája.

Somfai autentikus figura, személyisége a humanistává váláshoz fontos. Zárt forma, mely mindig aktualizálható vagy az aktualizálás áldozata.

Ezért is utótörténetek gyűjteménye ez a könyv. Az archaikus háttér fel-feltűnik a jelen és a múlt közötti dialógusban.

15 írása nem cselekményes, könnyű olvasmány, de a köztük lévő képek is elgondolkoztatják az olvasót.

Mégis érdemes kézbe venni Magén István új könyvét!

Róbert Péter