Két könyv egy életről

A holokauszt szörnyűsége sok túlélőt késztetett emlékeinek megírására. Sajnos az idő múlik, egyre kevesebben vannak, akik megtehetik ezt, részint eltávoznak közülünk egy jobb világba, ahol nem voltak koncentrációs táborok, részint emlékeik megkoptak, már nehezebben tudják pontosan felidézni őket.

Szegő György Két ima egy Istenhez című könyvében, amely a Múlt és Jövő kiadó Holokauszt életek könyvei között látott napvilágot a szerző (aki szenvedő és tanú is) úgy örökíti meg tapasztalatait, hogy egyúttal hitelesen ábrázolja a környezetet, amelyből 16 évesen oly durván kiszakították, és a visszatérés megpróbáltatását. Nagy segítségére van ebben neki és az olvasónak egyaránt hivatása, ugyanis orvos-pszichiáter lesz belőle.

Mezőberényben nevelkedik, apja köztiszteletben álló orvos, még fia születése előtt katolizál, ezért neki még a leventefoglalkozásokon sem kell sárga karszalagot viselnie. Látja növekvő antiszemitizmust, de a gettóba vonulásig nem érzékeli a veszélyt. Olyannyira nem tudnak a rájuk váró iszonyatos sorsról, hogy amikor Kassán átadják őket és csendőreik eltűnnek, a kamasz fiú kiszállva a vonatról csak bemegy az állomás W.C.-jébe és visszasétál a marhavagonba (megszökhetett volna)!

Auschwitz, majd más táborok után az amerikaiak szabadítják fel, gyógyítják a félholt fiút, akinek anyja és nagyanyja ottmarad a halál földjén. Hazajőve látszólag rendeződik a helyzete, orvosi egyetemet végez, apja, aki életben marad, érdekes módon rálel zsidó identitására, zongorán a Hatikvát játssza. Az üldözés sokakat öntudatra ébreszt, édesanyja a vagonban Szenes Hannáról mesél fiának!

Megtalálja boldogságát, megnősül, gyermekük születik. Azért a terror megérinti, az egyetemen megvádolják, de szerencséje van, sikerül kimagyarázkodnia. Talán a gyanú miatt is lesz rendőrorvos, aminek köszönhetően a forradalom után útlevéllel megy Bécsbe és onnan egyenest Izraelbe, ahol nagy szeretettel fogadják. Minden további nélkül elismerik diplomáját, jó állást, Tel-Avivban lakást kap, felesége folytathatja orvosi tanulmányait, jól érzi magát ősei földjén.

És mégis… 1958 decemberében elhagyja Izraelt, Ausztráliába távozik. Ez bizony nem valami szép tőle és nem is tűnik túl indokoltnak. Szegő György is érzi ezt és könyvében oldalakon keresztül próbálja indokolni. Fő oka az araboktól, az esetleges háborútól való félelem, biztonságban akarja tudni családját.

Ausztráliában bizony nem úgy fogadják, mint Izraelben! Nem ismerik el orvosnak, takarítóként dolgozik egy elmegyógyintézetben. Munkatársai barátságtalanok hozzá, a sors iróniája, hogy csak egy volt magyar csendőr rendes vele. Ráadásul - mivel rosszul takarítja a mellékhelyiségeket - elbocsátják, hiába könyörög.

Már-már öngyilkosságra gondol, amikor véletlenül találkozik egy pesti orvos ismerőssel, aki álláshoz segíti. Innentől sikertörténet az élete szakmai és minden vonatkozásban. Melbourne egyik kedvelt pszichiátere, családi élete boldog, gyermekei szépek – nem csoda, hogy imádja Ausztráliát, amelynek oly sokat köszönhet.

De nem tudja felejteni a Holocaustot, hazalátogat Mezőberénybe az 1994-es ünnepségre. Könyve végén meghatottan számol be erről, és figyelemreméltó elemzést ad az antiszemitizmus jelenlegi formáiról, különös tekintettel az Izrael –ellenességre.

És megírta a folytatást! 87 évesen osztja meg életének tapasztalatait az olvasóval A többi a tied című második kötetben. Sajátos módon az öregkor - talán a halál – árnyékában vizsgálja a holokauszt elszenvedésének életre szóló hatását, a látszólagos gyógyulás, a jótékony feledés nyomán.

Sok a családi emlék a könyvben, a cím is halott felesége utolsó mondatát idézi. Sokat elmélkedik öregségről, zsidóságról – megfigyelései érdekesek, következtetései helytállóak.

Érdemes elolvasni!

Róbert Péter