Két könyv egy életről
A holokauszt szörnyűsége sok túlélőt késztetett emlékeinek megírására.
Sajnos az idő múlik, egyre kevesebben vannak, akik megtehetik ezt, részint
eltávoznak közülünk egy jobb világba, ahol nem voltak koncentrációs táborok,
részint emlékeik megkoptak, már nehezebben tudják pontosan felidézni őket.
Szegő György Két ima egy Istenhez című könyvében, amely a Múlt és Jövő kiadó
Holokauszt életek könyvei között látott napvilágot a szerző (aki szenvedő és
tanú is) úgy örökíti meg tapasztalatait, hogy egyúttal hitelesen ábrázolja a
környezetet, amelyből 16 évesen oly durván kiszakították, és a visszatérés
megpróbáltatását. Nagy segítségére van ebben neki és az olvasónak egyaránt
hivatása, ugyanis orvos-pszichiáter lesz belőle.
Mezőberényben nevelkedik, apja köztiszteletben álló orvos, még fia születése
előtt katolizál, ezért neki még a leventefoglalkozásokon sem kell sárga
karszalagot viselnie. Látja növekvő antiszemitizmust, de a gettóba vonulásig
nem érzékeli a veszélyt. Olyannyira nem tudnak a rájuk váró iszonyatos
sorsról, hogy amikor Kassán átadják őket és csendőreik eltűnnek, a kamasz
fiú kiszállva a vonatról csak bemegy az állomás W.C.-jébe és visszasétál a
marhavagonba (megszökhetett volna)!
Auschwitz, majd más táborok után az amerikaiak szabadítják fel, gyógyítják a
félholt fiút, akinek anyja és nagyanyja ottmarad a halál földjén. Hazajőve
látszólag rendeződik a helyzete, orvosi egyetemet végez, apja, aki életben
marad, érdekes módon rálel zsidó identitására, zongorán a Hatikvát játssza.
Az üldözés sokakat öntudatra ébreszt, édesanyja a vagonban Szenes Hannáról
mesél fiának!
Megtalálja boldogságát, megnősül, gyermekük születik. Azért a terror
megérinti, az egyetemen megvádolják, de szerencséje van, sikerül
kimagyarázkodnia. Talán a gyanú miatt is lesz rendőrorvos, aminek
köszönhetően a forradalom után útlevéllel megy Bécsbe és onnan egyenest
Izraelbe, ahol nagy szeretettel fogadják. Minden további nélkül elismerik
diplomáját, jó állást, Tel-Avivban lakást kap, felesége folytathatja orvosi
tanulmányait, jól érzi magát ősei földjén.
És mégis… 1958 decemberében elhagyja Izraelt, Ausztráliába távozik. Ez
bizony nem valami szép tőle és nem is tűnik túl indokoltnak. Szegő György is
érzi ezt és könyvében oldalakon keresztül próbálja indokolni. Fő oka az
araboktól, az esetleges háborútól való félelem, biztonságban akarja tudni
családját.
Ausztráliában bizony nem úgy fogadják, mint Izraelben! Nem ismerik el
orvosnak, takarítóként dolgozik egy elmegyógyintézetben. Munkatársai
barátságtalanok hozzá, a sors iróniája, hogy csak egy volt magyar csendőr
rendes vele. Ráadásul - mivel rosszul takarítja a mellékhelyiségeket -
elbocsátják, hiába könyörög.
Már-már öngyilkosságra gondol, amikor véletlenül találkozik egy pesti orvos
ismerőssel, aki álláshoz segíti. Innentől sikertörténet az élete szakmai és
minden vonatkozásban. Melbourne egyik kedvelt pszichiátere, családi élete
boldog, gyermekei szépek – nem csoda, hogy imádja Ausztráliát, amelynek oly
sokat köszönhet.
De nem tudja felejteni a Holocaustot, hazalátogat Mezőberénybe az 1994-es
ünnepségre. Könyve végén meghatottan számol be erről, és figyelemreméltó
elemzést ad az antiszemitizmus jelenlegi formáiról, különös tekintettel az
Izrael –ellenességre.
És megírta a folytatást! 87 évesen osztja meg életének tapasztalatait az
olvasóval A többi a tied című második kötetben. Sajátos módon az öregkor -
talán a halál – árnyékában vizsgálja a holokauszt elszenvedésének életre
szóló hatását, a látszólagos gyógyulás, a jótékony feledés nyomán.
Sok a családi emlék a könyvben, a cím is halott felesége utolsó mondatát
idézi. Sokat elmélkedik öregségről, zsidóságról – megfigyelései érdekesek,
következtetései helytállóak.
Érdemes elolvasni!
Róbert Péter