Független zsidó tudományos folyóirat

KÖNYVEK


Frank Tibor: Kettős kivándorlás
Budapest-Berlin-New York(1919-1945)


A kötet levéltári kutatások alapján a zsidó-magyar szakemberek Németországon keresztül az Egyesült Államokba 1919-1945 között történt emigrációját mutatja be.

A neves amerikánista tudós műve oxfordi kiadásának címe még "Jewish-Hungarian" migrációt említ, a magyar változatból már kimaradt a felekezet megjelölése, de a monografikus munka így is a magyar zsidóság XX.századi történetének egyik kísérőjelenségét elemzi.

A kivándorlás fő oka az 1918-1920 közötti időszak egészének katasztrófasorozata volt, azaz az I. világháború elvesztése, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, az ellenforradalom, a trianoni békeszerződés és a numerus clausus törvény.

Kitűnt, hogy a vizsgált korszak magyar emigránsainak túlnyomó része nem közvetlenül ment az Egyesült Államokba: ez a kivándorlási hullám - nyelvi, politikai, társadalmi okoknál fogva - először a német nyelvterületre, azon belül is Németországba vezetett.

Erre utal a címben említett "kettős kivándorlás" kifejezés. Az ekkori kivándorlók nagyobbrészt (de nem kizárólag) zsidó származású magyarok voltak, akik a weimari Németországban jó fogadtatásra, rendes megélhetésre, színes kultúrára és virágzó tudományosságra találhattak.

Hitler hatalomra kerülése 1933 után az ott élő zsidó-magyaroknak innen tovább kellett vándorolniuk, és útjuk közvetve-közvetlenül az Egyesült Államokba vezetett. A nácizmus előli menekülésre mintegy rávetítette árnyékát a Magyarországról történt korábbi eltávozás. Innen e könyv címe a Kettős kivándorlás gondolata, amely egyre tudatosabban irányította a szerző impozáns kutatómunkáját.

Sokan visszatértek 1933 után Magyarországra, ezek közül többen ismét Nyugatra kénytelenek indulni, a cél elsősorban az USA, de ez már nem könnyű menedék. Az amerikai társadalom általánosságban nem szívesen látta a zsidó-német bevándorló hullámot, és jellemzően csak a legkiemelkedőbb, s ekként az Egyesült Államoknak leginkább hasznos személyiségek számíthattak befogadásra.

Akik Amerikába igyekeztek, és különösen akik végül bejutottak, számíthattak a nemzetközi szervezetek, az amerikai civil szféra, az alapítványok segítségére. Ők ezt meg is hálálják, bár érvényesülésük néha irigységet kelt. Utal Fermi közismert megfigyelésére a forgóajtón elsőnek kijövő magyarról. A magyar kreativitás okait többek között a kiváló középiskolai oktatásban találja meg.

Foglalkozik Budapest sajátosságaival, idézve Adyt: "A zsidók megcsinálták nekünk Budapestet…." Tanulmányszerű nagy kitérést kapunk a magyar zsidóság asszimilációjáról, családtörténetekkel. Amerikába érkezve is sokáig megmaradnak magyarnak, 1940-ben New-York 400 magyar étterme a bizonyíték.

Ezek a bevándorlók azután többnyire eltökélten és sokféle formában szolgálták az Egyesült Államok hadi céljait a náci Németország és szövetségeseinek legyőzését.

Az atombomba megszületése körül bábáskodó Szilárd Leó később bánja felfedezését, amelyet még a hitleri Németország győzelmének megakadályozására alkotott. Kiemelkedő emigránsok körül nagyszámú tehetséges szakember mozgott, és az egész emigráció társadalom történetének feltárása csak a géniuszok és a dolgosok, a kivételesek és az átlagosak együttes bemutatása révén valósítható meg.

Frank Tibor könyve ezért igyekszik kiemelni és megrajzolni azt a kapcsolati hálót, társas-társadalmi rendszert, amely az emigránsokat egymással is összekötötte és bekapcsolta a befogadó közegbe is. Minderre jut néhány oldal a terjedelmes műben, az egyes foglalkozási ágakra éppúgy, mint a híresebb emigránsok élettörténetére, vagy a honvágyra, amely főleg az idősebb korosztályt kínozta.

E könyv többféle értelemben is a két világháború közötti nagyobb részt zsidó-magyar emigráció társadalomkötete, teret adva természetesen jelentős számú, kisebb-nagyobb esettanulmánynak. Rengeteg név és adat ellenére mégis olvasmányos és szórakoztató, személyek és helyszínek kavarognak benne, de ez nem megterhelő az olvasónak. Beleélheti magát a frissen érkezett helyzetébe, akinek elsősorban megélhetési segítségre van szüksége. Szélsőséges példa erre szegény Ignotus, az irodalmár egyszerre kap segélyt keresztény és zsidó szervezetektől.

A menekültügyi szervezeteket nem a jótékonyság mozgatta: saját szakmai érdekeiket követték, hazájukat és annak intézményeit, minőségi szakember igényét szolgálták, és közben - de hangsúlyozottan nem programszerűen - európai életeket is mentettek.

A két háború közötti migráció nem állt le az Amerikába érkezéssel, hanem folytatódott várostól-városig, intézménytől-intézményig, amíg az újonnan érkezett meg nem találta ideálisan neki való, vagy éppen csak neki jutó helyét, vagy állását. A láncmigráció csaknem globális jelenséggé vált.

A magyar menekültek között szorosak voltak a kötelékek, működött a kapcsolatrendszerük, és néhányan, mint Szilárd Leó, vagy Kármán Tódor, több-kevesebb szerencsével minden tőlük telhetőt meg is tettek menekülttársaik megsegítéséért. Az ő "magán" és kombinált nemzetközi mentőakcióik nem tartoztak bele az USA hivatalos segélyprogramjába, bár a siker érdekében gyakran működtek együtt kiemelkedő amerikai kollégáikkal, akik zömmel szintén európai származású családok gyermekei voltak.

 

Alapos és érdekes munka Frank Tibor könyve, köszönet a Gondolat kiadónak gondozásáért!


Róbert Péter