Független zsidó tudományos folyóirat

KÖNYVEK


Yuval Noah Harari: Sapiens

Az emberiség rövid története


Nem hagyományos világtörténet jelent meg az Animus kiadó gondozásában, de a szerzője is „különös történész”.

Yuval Noah Harari a jeruzsálemi egyetem tanára érdekes és fontos kérdésekre válaszol: van-e összefüggés a történelem és a biológia között, van e igazság a történelemben, boldogabb lett- e az emberiség az idők változásával.

Meghökkentő megállapításokat tesz elejétől végig. Bebizonyítja, hogy a neandervölgyiek sok tekintetben különbek voltak az őket kiirtó homo sapiensnél a nyelv létrehozása és a vele együtt járó pletyka komoly szerepet játszott a közösségek megszervezésében.

Lehetőségek tág horizontja nyílik meg az olvasó előtt, mivel a lenézett gyűjtögetőket a sokoldalúság jellemezte. A szerző megcáfolja az ősember rövid életűségének legendáját, az élettartamot csak a gyermekhalandóság csökkentette, ha már felnőtt, a kőbaltás elérte a mai ember életkorát. Étrendje változatosabb volt, mint az ókor vagy középkor emberének. Szokásaik ugyan a mi szemünkkel riasztóak, de a természeti népeknél a mai napig megvannak.

Az állatvilágot már a homo sapiens kezdte kiirtani, foglalkozik a könyv a szelektív vadászat kialakulásával is. A háziasítás napjainkig együtt jár az állatok kínzásával.

Méltatja a suméreket, mint az írás feltalálóit, a fegyelemre és a függőségre jellemző, hogy a törvényekben leggyakoribb az „…és megpálcázott” kitétel.

Későbbi korokban egyre több az ellentmondás, a középkorban a kereszténység és a lovagi erkölcs, az újkorban a szabadság és egyenlőség között.

Sok kis „ törpe világot” fedez fel, ezek elkülönültek egymástól. Részletesen vizsgálja a pénz szerepét, amelyet háborúban pl. a cigarettavaluta pótolhat, amelyre hajmeresztő auschwitzi példát hoz.

Határozottan a globális világbirodalmat tartja a jövő közösségi formájának, talán ezért hoz olyan sok negatív példát az eddigi történelemből.

Egyes eseményeket a társadalom különbözőképpen értékel, hiszen amikor a pápa értesült a Szent Bertalan éjről, ünnepi misét rendelt el, és megbízta Giorgio Vasarit, hogy a Vatikánban freskón ábrázolja az eseményt. (A terem ma nem látogatható).

Megtudjuk, hogy a skorbutba három évszázad alatt kétmillió tengerész halt bele, amíg rá nem jöttek, hogy a citrom vagy a káposzta véd ellene.

A XVIII. század végéig Ázsia volt a világ gazdasági vezetője, de 1900-ra Európa győzött, egyszerű eszközökkel: géppuska, konzerv, vasút, gőzhajó, gyógyszerek. Ez persze hátrányos volt a nem fehérek számára!

A gyarmatok lakosságának irányítása bizonyos speciális ismereteket igényelt, utal a brit gyarmati hivatalnokok alapos képzésére. Kiemeli az időbeosztás szerepét az európai kultúrában.

Korunkra jellemző a család és a közösség bomlása, szerepe csökken. Összecsapnak azok a társadalmak és államok, amelyekben az előbbiek erősek, és amelyekben gyengék. A múltra való hivatkozás változatlanul nagyon erős, a hagyományok a harmadik világban tovább élnek. Például Szaddam iraki diktátor páncélos hadosztályt nevezett el Hamurappiról.

Nagy eredménynek tartja, hogy 1945 óta béke van, szerinte a nagy birodalmak (brit, francia szovjet) nyugdíjba menése ezt erősíti. Vezetőik felismerték, hogy a háború valószínűtlen és drága.

A modern világ új feladatokat ró az emberre, amelynek teste még a gyűjtögető életmódhoz alakult!

A könyv végén megint felveti a boldogság kérdését, amelyet sokan vegyileg próbálnak elérni. Napainkra jellemző a személyes téveszmék összehangolása a kollektív illúziókkal.

Távlatokat villant fel, némelyek elég kedvezőtlenek. Megjelenik a szuperuralom veszélye, nem véletlen utószavának címe: „Az istenné lett állat”.

A kötet igen sok eddigi történelmi elképzelést cáfol, aki elolvassa, másként fogja szemlélni a múltat.

Róbert Péter