Szöllősi Dávid: Viszockij – 80

Századunk költészetének egyedülálló és különleges alakja volt Vlagyimir Viszockij, a költő, előadóművész és színész. Talán a régmúlt korok népi költőihez, a bárdokhoz lehetne hasonlítani, nekik magyarban talán az igric felelne meg. Őket is szerette a nép, de üldözte a hivatalos egyház és az államhatalom.

Szöllősi Dávid a Holnap Magazinnál megjelent versfordításaival szép csokrot nyújt át Viszockij verseiből a magyar közönségnek, híven tükrözve a költő mondanivalóját, versei szellemiségét.

Előszavának címe Hamlet gitárral… megfelel a korán elhunyt zseniről alkotott képnek. A rövid életrajzból megtudjuk, hogy Viszockij háromszor is járt a 70-es években Magyarországon. Filmszereplőként, a Taganka Szinház budapesti vendégjátékában Hamletet alakított, utoljára koncertet adott Mátyásföldön az „ideiglenesen itt tartózkodó” szovjet katonáknak. Itt kisebb botrány volt, az első sorban ülő főtisztek tüntetőleg elhagyták a termet, de folytatni kellett az előadást a kiskatonák követelésére.

Ez az epizód jól mutatja Viszockij szembenállását a hivatalos körökkel és népszerűségét a fiatalok között. Előbbit nem is tagadta, utóbbira nem törekedett, de jólesett neki.

Hazájában hivatalosan nem is adták ki műveit, de azok magnófelvételeken és szájról-szájra terjedtek.

Szöllősi Dávid, verseinek fordítója, éppen ezekben az időkben volt egyetemista Leningrádban, személyes élményei is ösztönözték a 168 vers lefordítására, amelyek egy része még nem jelent meg magyarul.

Viszockij kemény ember volt gyakran odamondogatott a funkcionáriusoknak, házassága Marina Vladyval se tetszett a szovjet hatóságoknak. Sajnos zabolátlan életvitele volt, szesz és drog sietette fájdalmasan korai halálát. Csak 42 éves volt!

Viszockij háttérbe szorításában része volt némi antiszemitizmus is. Édesapja zsidó volt és a költő büszkén vállalta gyökereit, a kötet számos versében utal erre. „Lakták Rómát már zsidó Viszockijok” üzeni (Emberlétünk rózsás hajnalán) , másutt gúnyosan idéz : „Zseni volt, ki lóhosszal elöl járt, Ámde az volt, sajnos egy zsidó.” (Idegsebész volt, csúcs valóban)

Barátai nagyrészt zsidók voltak, ez verseiből is látszik: Sifmanék, Dalocska régi Odesszáról, Miska Sifman (egyik sora: „Irány Tel Aviv!”) másik versében egy taskenti gyümölcsárus a híresen ellenzéki Vajner-testvéreket emlegeti.

Gorbacsov után szabadabban ívelhetett kultusza, ma már utcák, hegyek, repülők, hajók viselik a nevét. Szobrok, emléktáblák örökítik meg emlékét, népszerűsége egyre nő.

Szép jele ennek ez a most megjelent könyv, amelynek utószavában Dalos György méltatja a nagy költőt.

Róbert Péter