Davenol
A mindennapi, gyakorlati zsidó életnek, a
zsidó vallásnak, sőt a zsidó közösségi
életnek is az egyik alappillére az ima. Egy
vallásos zsidó férfinek kötelessége naponta
háromszor minjenben, azaz egy tíz
zsidó férfiből álló közösségben imádkozni
(természetesen ezt a nők is megtehetik, de
számukra nem kötelező). Akiknek erre nincs
lehetőségük, azok is összegyűlnek az
imaházakban péntek esténként, hogy
köszöntsék a szombatot; vagy legalább a
nagyünnepek alkalmával, hogy együtt
davenoljanak, azaz imádkozzanak.
Elul havában, Rosh Hashana, azaz a
zsidó újév, majd az azt követő Jom
Kippur (engesztelőnap) felé közeledve,
ha lehet, még nagyobb hangsúlyt és még
fontosabb szerepet kap az ima.
Davenolni egyszerűen annyit
jelent: imádkozni (bár az egyik lexikon azt
írja: "kántál; elnyújtott, éneklő hangon
imádkozik"). A köznapi zsidó szóhasználatban
ez az egyik leggyakrabban előforduló
kifejezés (pl. mikor davenolnak sachriszt? =
hánykor van a reggeli ima?; ki davenol? = ki
az előimádkozó?); sőt, egyéb zsidó szavakhoz
hasonlóan más nyelvekben is ugyanebben az
alakban használatos (angolul pl. to daven =
imádkozni). Főnév formában is találkozhatunk
vele (pl. ebben a zsinagógában nagyon szép,
túl hosszú, vagy éppen túl rövid a
davenolás.
A jiddisből a magyarba átvándorolt szó
eredete azonban korántsem egyértelmű.
Vegyük szépen sorra a lehetőségeket, aztán
ki-ki eldöntheti, melyik áll hozzá a
legközelebb.
1. Arameus: d’avhatana (דאבהתנא) vagy
d’avunon (דאבונן). Jelentése: ősapáinktól. A
hagyomány szerint ugyanis a három napi imát
ősapáinktól tanuljuk: a reggeli imát
Ábrahámtól, a délutáni imát Izsáktól, az
esti imát pedig Jákobtól.
2. Héber: daf (דף). Jelentése: lap. Eszerint
a németes-jiddises végződéssel megtoldott
dafnen annyit jelent: lapozni, azaz forgatni
az imakönyv lapjait.
3. Héber: dovev (דובב). Jelentése: az
ajkakat beszédre nyitni. Az imával való
párhuzam egyértelmű.
4. Francia: dévotion. Jelentése: áhítat,
imádság, rajongás. Rasinak, a híres
középkori francia Tóra-kommentátornak számos
ófrancia szót köszönhet a zsidó köznyelv.
Lehetséges, hogy ez is egy közülük.
5. Német: tagewen. A középfelnémetben,
amelyből a jiddis nyelv is kialakult, a szó
jelentése a nap kezdetével állt
összefüggésben, tehát vonatkozhatott a
reggeli imára is.
6. Litván: dovana. Jelentése: ajándék. A
Szentélyben bemutatott áldozatot napjainkban
az ima helyettesíti, ami ebben az értelemben
nem más, mint felajánlás, azaz ajándék.
Köztudott, hogy a középfelnémetből kialakult
jiddis nyelvbe számos kelet-európai nyelvből
épültek be szavak és kifejezések.
7. Arab: da’awa. Jelentése: imádkozni.
8. Latin: divina vagy divine. Jelentése:
isteni, szent.
Véleményem szerint ez utóbbi a legkevésbé
valószínű variáció, ám roppant érdekes, hogy
egyetlen jiddis szónak ilyen sokféle eredete
lehetséges.
Mindenkinek sok tartalmas és eredményes
imádságot kívánok.
|