Zsidó szavak

A Zsidó szavak sorozat célja olyan zsidó szavak rövid bemutatása, amelyek héber vagy jiddis eredetük ellenére beépültek a magyar köznyelvbe. Ezek egy része oly széles körben elterjedt, hogy a mai magyarság már nem is feltétlenül ismeri a szó etimológiáját, mások pedig inkább zsidó körökben használatosak.

A héber illetve jiddis szavak fonetikus átírásának alapja a magyar nyelv helyesírása. Ennek megfelelően az s betű mindig s hangot jelöl, mint például a magyar sas szóban, az sz betűkapcsolat a magyar sz betűnek felel meg, mint például a szalma szóban, a c pedig úgy ejtendő, mint a ceruza szó első betűje.

A magyar hangzórendszerben nem létező kemény h hangot ch jelöli.

Ahogy a legtöbb idegen nyelvben, úgy a héberben és a jiddisben sem különül el egymástól élesen az a illetve az á hang – ennek megfelelően például a szombat jiddis neve nem Sabesz, de nem is Sábesz, hanem valahol a kettő között. Hasonló jelenséget az e és az é hangok esetében is tapasztalunk. Az egyszerűség kedvéért a fonetikus átírásban mindig azt a magyar magánhangzót használjuk, amelyik közelebb áll a kiejtett hanghoz.

Weber Edina